Útkeresés

„Akármilyen nehéz is hátra hagyni a régit, néha, amikor megteszed, az a legélőbb dolog, amit valaha éreztél. Furcsa érzés azon a ponton állni, ahonnan ugrani kell." (Marin First)

Útkereső vagy, és érzed, hogy hív valami, de még nem tudod megfogni mi?

Egyszerűen csak ránéznél önmagadra, mert érdekel jó úton haladsz-e?

Visszatérő problémáid vannak?

Személyes életfeladatunk megtalálása a kulcs az elégedett és boldog életünkhöz. Rá kell lelned a te saját kerek erdődben, meg kell találnod lelked hangját, és rögtön irányra lelsz. De nem elég megtalálnod, hallgatnod is kell rá.

Sok emberrel találkozom, akiknek a sokadik krízis kellett ahhoz, hogy elinduljon az úton, és hogy megvizsgálja mi az, ami nincs rendben az életében.

Személyiségünk annyira erős, és olyan tökéletesen véd minket, hogy sok esetben fogalmunk sincs arról, hogy mi valami másra vágyunk ott bent, a lelkünkben.

Több kliensemnél tapasztaltam ezt, hogy egy erőteljesebb neveltetés, vagy gyermekkori sérelem kapcsán, a tudattalan olyan hajtóerővel tereli a személyiséget egy bizonyos irányba, hogy sokáig fel sem merül, hogy valami probléma van. A felnőtt személyiség észre sem veszi, hogy lelke minden gyermeki szabadságát, játékosságát elvesztette. 

Mindig krízis kell ahhoz, hogy felmerüljön a lehetősége, hogy talán a lélek másra vágyik. És amikor már körvonalazódik, sőt ha már biztosak vagyunk benne, akkor is nagyon kevesen tudnak változtatni, és új irányba mozdulni, hiszen ami biztosan megvan, valahogyan működik, vagy sokáig jó volt, azt nehezen cseréljük le egy bizonytalanra. Vannak, akik eleinte képtelenek változtatni, nem tudnak boldogabban élni. Nehéz nekik szabadabbnak lenni, határokat húzni, kiállni magukért… Az önbecsülés, az önszeretet visszaszerzése, a régi hitrendszer elhagyása nem könnyű feladat, de nagyon kalandos, és szerethető. Akinek sikerül, mert elhatározza magát, fantasztikus felszabadultságot él át.

Gyere el, és nézzük meg, befelé tartasz-e a kerek erdődbe, vagy esetleg már a kifelé vezető utat keresed…